Tegnap volt a két kiskorúnak a farsangja. Nem azért volt egyszerre, mert egy helyre járnak, hanem éppen ellenkezőleg. Lánykám a helyi általános iskola padját koptatja, fiacskám pedig a szomszéd falu ovijába jár. Szerencsére néhány óra eltolódással kezdődött a buli, így azért meg tudtunk jelenni mind a két helyen családilag.
A héten délutános voltam, így a délelőttjeim elég zsúfoltak, ha mindennel végezni szeretnék melóba indulás előtt, akkor még a lakásban is futólépésben közlekedem. Ennek okán semmi másra nem volt időm, amúgy meg jó érzékkel vártam az utolsó pillanatig a "mi akarok lenni a farsangon" című kívánságműsorral.
Fiacskámnál sokáig első helyen vezetett a krokodil, aminek semmi ésszerű okát nem találtam, így nem is kezdtem el törni rajta a buksim, sejtettem, hogy nem ez lesz a befutó (rutinos vagyok). Aztán a hét elején hirtelen nindzsára váltottunk.
Lánykám már kiszámíthatóbb ebből a szempontból, nekik osztályilag amúgy is libának kellett lenniük, a libajelmez alá pedig boszorkány ruhát vett fel, ezzel az égvilágon semmi dolgom nem volt (hál'istennek!), ez a jelmez megvan már jóideje.
Kis falunk ellátottságáról tudnék mesélni, de nem akarok, szóval szombat reggel rohantam a szomszéd városba fekete anyagot venni.
Nagyon vakmerően vágtam bele a projektbe, mert se szabni, se varrni nem tudok és a megvalósításra alig több, mint két órám maradt.
Nem csak hogy nindzsa jelmez szabásmintám nincs, de leginkább semmilyen, úgyhogy mondhatni, hogy egy nagyon lebutított verziót sikerült összegányolni.
Kezdődött azzal, hogy a szabászollóm egy 200 ft-os teszkós papírvágó volt, ezzel álltam neki nyiszatolni a szövetet.
Aztán a varrógépemet kellett meggyőznöm arról, hogy ez most baromi fontos, muszáj működnie. Ez is egy "gazdaságos" típus, 5-6 éve vettük 15ezerért, beszegtem vele néhány függönyt és el is rakhattam a szekrény tetejére, mert elkezdte gubancolni a cérnát és tépni az anyagot.
Most megszuggeráltam, lélekben segítségül hívtam Uri Gellert, és erősen koncentrálva mondtam neki, hogy "múkodj!" - és múkodott!!! (Kisgépszerelést vállalok)
A felsőrészt egyszerű T alakban szabtam, a hátát simán, az elejét két részben, a közepén kicsit ráhagyva.
A nadrág szabásmintáját egy pizsamanadrág adta, körberajzoltam elölről-hátulról kétszer, az anyag színe meg visszája marhára nem számított, jó szín ez a fekete...
A csuklyához körberajzoltam a sapkáját, csak továbbhúztam a vonalat, majd összevarrás után ráadtam a gyerekre és berajzoltam a szeme helyét (
ne aggódj már, komolyan ki fogsz látni, éppen ezért kell tudnom, hogy hol a szemed, nehogy a fülednél vágjam ki, mert majd kagylózhatsz mint Van Damme a Véres sportban ...)
Ezen kívül varrtam még egy jó hosszú övet, hogy kétszer körbetekerhessem rajta és így a cuccot a gyereken tartja (jó, a csuklya itt nem játszik).
A lábszárára két-két méter sárga 1 cm-es szalag került, a sarut imitálva.
A felső alá, még biztos ami biztos, feladtam egy fekete hosszúujjú pólót, hogy azt a látszatot keltse, hogy a cucc pásszent a gyereken, ha esetleg félrecsúszna valami (jó ötlet volt;))
Beszegni már nem volt időm, így még menet közben vagdostam róla a foszladozó szálakat.
Boldogan szaladgált, mindenkinek újságolta, hogy ő most egy igazi nindzsa, mondanám, hogy fülig érő szájjal, de mivel sikerült tényleg csak a szeménél kivágnom a csuklyát, ezt hiteltelen lenne állítanom.
Nem profi a cucc, de nagyon élvezte. Sokkal jobban, mint az a kisfiú, akit nagyon pöpec szőlőfürtnek öltöztettek, és a sok zöld lufitól szinte lépni sem tudott, csak keserves képpel leste a sok rohangászó batmant, pókembert, királylányt. Viszont anyuka nagyon büszke volt magára, hogy milyen kreatív. :P (
Mi akarsz lenni a farsangon édes fiam? Én biza édesanyám szőlőfürt...)
A kis nindzsát a farsangon meg sem próbáltam fényképezni, előtte a lánykámat akartam a suliban, de kis híján földhöz vágtam a gépet.
Hiába vakuzik, sötét maradt a kép, lenyomom a gombot, de csak egy fél perc múlva exponál, így mire villant ez a sz@r, a lánykámnak az adott helyen híre-hamva sem volt, őt nem nagyon tudtam lekapni, ellenben a fényképész csaj fenekével, amit többször is sikerült ily módon megörökítenem, mert folyton bepucsított elém.
Úgyhogy itthon csináltam róla egy "műtermi" képet.
(egy lett elfogadható a sokból, miért nem akar a Nikon {sem}szponzorálni engem??? ;))
Na, ehhez képest elég nindzsás.
Csináltam neki gyorsban egy kardot is, egy tejes gyűjtőkarton aljából vágtam ki egy kardformát, ragasztottam rá ezüst színű krepp papírt, de mire odaértünk teljesen szétharcolta, kissé nyaklott a markolatnál, ezért úgy döntöttünk, elég ijesztő kard nélkül is.
